A KISKUNFÉLEGYHÁZI ISZAPROTHASZTÓ ÜZEM TAPASZTALATAI. ( Vízmű panoráma cikk. 2015/06 PDF )


ÖKOINDUSTRIA NAGYDÍJ Nemzetközi Környezetipari Kiállítás MINISZTERI ELISMERŐ OKLEVÉL Vörösiszap-katasztrófa elhárítás, és mentés

Tizenkét keréken gördülő óriásporszívó

Az VIZESMACI szívó-kotró gépének szinte nincs ellenfele – állítja Molnár István, a berendezés tulajdonosa.
A Magyarországon alig néhány hónapja debütáló szerkezet már részt vett az M6-os autópálya helyreállításában, a devecseri vörösiszap-katasztrófa utómunkálataiban, jelenleg pedig a Fővárosi Vízműveknél dolgozik próbaüzemben. A 36 tonnás “mozgó mélyépítő rendszer” lehetőségeiről beszélgettünk.

– Mennyivel gyorsíthatja meg a munkavégzést a német technológiára épülő VIZESMACI szívó-kotró gép?

– A szívásos technológia a kézi földmunkánál tizenkétszer gyorsabb munkavégzésre képes, ami elsősorban annak köszönhető,
hogy a közeglazítástól a felszíváson át az elszállításig mindent ez az egyetlen gép végez.
Ráadásul nincs szükség a föld alatti közművesítés részletes tervrajzaira
és még a fokozottan szűk térben való üzemeltetése sem okoz problémát.

A 25 cm átmérőjű cső ugyanis 100 méteren belül a 40kg nagyságig terjedő köveket is könnyedén felszippantja.
A szívó-kotró gép azonban nem csodagép! Kizárólag akkor tud dolgozni, ha a csövéhez eljuttatjuk az eltávolítani kívánt anyagot,
vagy magát a csövet tesszük az anyaghoz. Víz, sár, nedves föld, kő, por, kavics, murva és kisebb sziklák esetében nem kérdés,
hogy a VIZESMACI megoldja a problémát.

– Működési elvét tekintve miben különbözik egy vákuumgéptől?

– A vákuumgépek nem tudnak megküzdeni a fizika törvényeivel és 9 méter után a nyomáskiegyenlítődés miatt “használhatatlanná” válnak.
A VIZESMACI -nak azonban nincsenek ilyen korlátai:
az M6-oson 2010-ben történt sorozatos felhőszakadások miatti iszapelöntés után, a mentesítési munkák során például 25 méter mélyről pucoltuk ki a homokfogót, amiben a homok mellett sár és szikladarabok rakódtak le. De képesek vagyunk 6 méter mély kút fúrására vagy egy templomtorony megtisztítására is. A 36 tonnás szerkezet marófejjel, fúróval és más bontóeszközökkel is kiegészíthető.

– Milyen volt a szerkezet hazai fogadtatása?

– Korábban környezetvédelmi kutatásokkal foglalkoztam és egy szakkiállításon találkoztam az MTS gépeivel. Rendkívül érdekesnek találtam a technológiát, ám közel három évet pihent a fejemben a dolog, aztán belevágtam. Nem volt könnyű játszma a VIZESMACI hazai bevezetése. Első körben végigjártam a közszolgáltatókat, de inkább csak mosolyogtak rám, mitsem alkalmat adtak volna a technológia bemutatására. Az áttörést végül egy vízcsőtörés hozta meg, ahova elmentem. Beszédbe elegyedtem a munkásokkal és elmondták, hogy kilenc órája dolgoztak azon a gödrön, amit másfél óra alatt ki tudtam volna ásni. Sikerült eljutnom egy olyan vezetőhöz, aki fantáziát látott a technológiában, sőt kollégáival még Németországba is elutaztak, hogy személyesen győződhessenek meg a berendezés hatékonyságáról. Tavaly ősszel meg volt szervezve egy éles próba is, de a természet felülírta az eredeti elképzeléseket…

– Miért, mi történt?

-Éppen azon a héten értünk haza, amikor a vörösiszap-katasztrófa elpusztította Kolontárt és Devecsert. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság még aznap este megkeresett minket, és több mint három hétig napi 12 órában, legtöbbször extrém körülmények között dolgoztunk Devecseren. A legérdekesebb feladatunk egy rendőrségi pince kitakarítása volt. Az épületbe egészen egyszerűen nem lehetett bejutni: a boltívig tele volt iszappal és törmlékkel. Módszeresen, a tűzoltók segítségével lépésről-lépésre törtünk utat, végül két nap alatt tisztítottuk ki a 130 négyzetméteres pincét.
Az elmúlt időszakban a Fővárosi Vízműveknél a múlt évben meghiúsult próbaüzemet folytatjuk, elsősorban föld alatti tűzcsapcseréknél és vízcsőtörések esetén készítünk feltárásokat.

– Milyen érdekesebb munkákat végeztek ilyen géppel korábban?

– Heidelbergben, egy platánsor került veszélybe a rossz minőségű talaj miatt. A szívó-kotró gép segítségével azonban sikerült úgy megoldani a talajcserét, hogy a fák gyökereihez nem is értünk.
A szennyezett talajt a berendezés kompresszorának segítségével a gyökérzet közül kifújtuk, majd a szívócsővel felszívtük, végül az eltávolított talajt humuszos földdel pótolták. Elsődleges célom, hogy a nagy közszolgáltatók és a szélesebb szakma is ismerje fel ennek a technológiának az előnyeit, mert természeti katasztrófák és különleges körülmények esetén nagy szüksége lenne a országnak ilyen berendezésekre. Nem a kisvállalkozások munkáit szeretném elvenni, hanem a váratlanul felmerülő problémákra és az extrém helyzetekre nyújtok gyors megoldást. A nehezen megközelíthető és veszélyes helyeken mutatkozik meg ennek a különleges eljárásnak az előnye.